(Hetek óta, ahová a lábam beteszem,
rám tapad sok mohó, kíváncsi férfiszem.)
Hagyjatok békén, még alig éltem,
virágot szednék zöldellő réten.
Nem értek hozzá, nem tudom még
azt, hogy a vágy csúnya vagy szép?
Hagyjatok békén kísértő árnyak,
nem hiszek abban, hogy vége a nyárnak.
Napfényre vágyom, ennyi elég,
nekem a csók korai még.
Tőlem oly idegen még a szerelem,
a csókok zamatát még nem keresem.
Olyan távol még ez az idő,
amikor majd jön a nagy Ő.
Hagyjatok békén kísértő árnyak,
talán majd egyszer érzem a vágyat,
talán majd várom csókok hevét.
Hagyjatok békén, korai még,
nekem a csók korai még.
Hagyjatok békén kísértő árnyak,
talán majd egyszer érzem a vágyat,
talán majd várom csókok hevét.
Hagyjatok békén, korai még,
nekem a csók korai még,
korai még, korai még.
(Nekem a csók korai még.)