Egy
Tape Underground
Minden, amitől félsz, Te vagy,
Minden fájdalmadban Önmagad rajzolod körbe.
Békés halottként hasonló,
Idegenként hasonlító
Ösztön és Isten ölelkezve Bennem.
Ne mozdulj, majd Én mozdítalak.
Ne harcolj, majd Én mutatom az utat
És lépek helyetted,
Hogy arcomban csapdába zárva
Megvethesd keserű hited
Eképp magadban öntudatlan Tudat,
Szemlélet nélkül szemlélve magad Másként.
Bárhogy is hiszed,
Nincs hatalmad a Valóság felett.
Csak bűn, nem fejlődés
Semmilyen kérdés,
Amit kérdés szül válaszok nélkül.
Egyetlen...
El kell engedned mindent, ami lefelé visz el magadtól.
Csak azzá lehetsz, amit Önmagaként szeretsz, nincs más út.
Bezár a szív, sóhajt a test, szent szabadulás...
Semmi sem elég erős és sötét,
Hogy kioltsa saját lényegét, megpihen.
Szótlan ajkakon,
Okon, s okozaton
A csendben beszédes némaság
Utoljára ölel át.
Cseppeknek a víz,
Álmoknak az ébredés,
Árnyéknak a mindenből sugárzó fény,
Görcsöknek a tánc,
Szolgáknak a lánc,
A tisztaságba pustulás puszta tisztulás.
Nem az vagy, akinek lát a tudomány,
Akinek megírnak a könyvek.
Önmagad vagy, egyetlen az Egynek...
El kell engedned mindent, ami lefelé visz el magadtól.
Csak azzá lehetsz, amit Önmagaként szeretsz, nincs más út.
Bezár a szív, sóhajt a test, szent szabadulás...
Minden fájdalmadban Önmagad rajzolod körbe.
Békés halottként hasonló,
Idegenként hasonlító
Ösztön és Isten ölelkezve Bennem.
Ne mozdulj, majd Én mozdítalak.
Ne harcolj, majd Én mutatom az utat
És lépek helyetted,
Hogy arcomban csapdába zárva
Megvethesd keserű hited
Eképp magadban öntudatlan Tudat,
Szemlélet nélkül szemlélve magad Másként.
Bárhogy is hiszed,
Nincs hatalmad a Valóság felett.
Csak bűn, nem fejlődés
Semmilyen kérdés,
Amit kérdés szül válaszok nélkül.
Egyetlen...
El kell engedned mindent, ami lefelé visz el magadtól.
Csak azzá lehetsz, amit Önmagaként szeretsz, nincs más út.
Bezár a szív, sóhajt a test, szent szabadulás...
Semmi sem elég erős és sötét,
Hogy kioltsa saját lényegét, megpihen.
Szótlan ajkakon,
Okon, s okozaton
A csendben beszédes némaság
Utoljára ölel át.
Cseppeknek a víz,
Álmoknak az ébredés,
Árnyéknak a mindenből sugárzó fény,
Görcsöknek a tánc,
Szolgáknak a lánc,
A tisztaságba pustulás puszta tisztulás.
Nem az vagy, akinek lát a tudomány,
Akinek megírnak a könyvek.
Önmagad vagy, egyetlen az Egynek...
El kell engedned mindent, ami lefelé visz el magadtól.
Csak azzá lehetsz, amit Önmagaként szeretsz, nincs más út.
Bezár a szív, sóhajt a test, szent szabadulás...
kapcsolódó videók
