Szabad
Tape Underground
Varázslat a létezés,
Változás ízű a pusztulás.
Amit benned megízleltem,
Önmagamba birtokba vettem,
De nem akar ember lenni többé az ember
És a testekben kioltódik minden,
Pedig valaha úgy néztél rám,
Ahogy az Isten:
Ha szerettelek, magamat szerettem
És te is szeretni tudtál engem így.
Felszínek felszínén,
Formák formái közt az Én.
Anyagnak az Anyag,
Minden kéz most úgy símogat.
Önmagunkhoz közel,
Önmagunkon át,
Önmagunktól távol
Önmagunk visz el.
Semmire való a menekülés,
A félelem, a különbözés.
Csak az ébredés lehet a szabadulás
Amíg álmodjuk önmagunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk.
Hiába keresik egymást a testek,
Minden utat a tudat varázsol el.
Mindent, amitől rettegünk,
Saját lényegünk törli el.
Álmodban rabszolga vagy,
Álmodban a világ része vagy,
Álmodban nem vagy önmagad,
Szabadulj, szabad vagy,
Szabadulj, szabad vagy.
Láncra vert lényegünkön át
Alászállva morajlik körülöttünk a világ.
Az igazság ősi fény,
Egyetlen árnyék vagyunk Te meg Én.
A fákon reszkető levelek,
Egymástól különböző emberek,
A felhők, a repülők, a kikötők,
A legyek s a repterek,
A halak, akár a madarak,
Csak az önmagát tapasztaló tudat:
Önmagunkhoz közel,
Önmagunkon át
Önmagunk visz el.
Semmire való a menekülés,
A félelem, a különbözés.
Csak az ébredés lehet a szabadulás
Amíg álmodjuk önmagunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk.
Hiába keresik egymást a testek,
Minden utat a tudat varázsol el.
Mindent, amitől rettegünk,
Saját lényegünk törli el.
Álmodban rabszolga vagy,
Álmodban a világ része vagy,
Álmodban nem vagy önmagad,
Szabadulj, szabad vagy,
Szabadulj, szabad vagy.
Változás ízű a pusztulás.
Amit benned megízleltem,
Önmagamba birtokba vettem,
De nem akar ember lenni többé az ember
És a testekben kioltódik minden,
Pedig valaha úgy néztél rám,
Ahogy az Isten:
Ha szerettelek, magamat szerettem
És te is szeretni tudtál engem így.
Felszínek felszínén,
Formák formái közt az Én.
Anyagnak az Anyag,
Minden kéz most úgy símogat.
Önmagunkhoz közel,
Önmagunkon át,
Önmagunktól távol
Önmagunk visz el.
Semmire való a menekülés,
A félelem, a különbözés.
Csak az ébredés lehet a szabadulás
Amíg álmodjuk önmagunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk.
Hiába keresik egymást a testek,
Minden utat a tudat varázsol el.
Mindent, amitől rettegünk,
Saját lényegünk törli el.
Álmodban rabszolga vagy,
Álmodban a világ része vagy,
Álmodban nem vagy önmagad,
Szabadulj, szabad vagy,
Szabadulj, szabad vagy.
Láncra vert lényegünkön át
Alászállva morajlik körülöttünk a világ.
Az igazság ősi fény,
Egyetlen árnyék vagyunk Te meg Én.
A fákon reszkető levelek,
Egymástól különböző emberek,
A felhők, a repülők, a kikötők,
A legyek s a repterek,
A halak, akár a madarak,
Csak az önmagát tapasztaló tudat:
Önmagunkhoz közel,
Önmagunkon át
Önmagunk visz el.
Semmire való a menekülés,
A félelem, a különbözés.
Csak az ébredés lehet a szabadulás
Amíg álmodjuk önmagunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk,
Nem vagyunk, ha így maradunk.
Hiába keresik egymást a testek,
Minden utat a tudat varázsol el.
Mindent, amitől rettegünk,
Saját lényegünk törli el.
Álmodban rabszolga vagy,
Álmodban a világ része vagy,
Álmodban nem vagy önmagad,
Szabadulj, szabad vagy,
Szabadulj, szabad vagy.
kapcsolódó videók
