Itt se' vagy
Tape Underground
Kezeimben a kés.
A lelkemen tenyér,
Ami szívemen a rés.
Felhajtott nadrággal állok így benned:
Legszebb nyaraim mosó folyó.
Zsebeim alja szemét,
Fényképeden dohány és buszjegy,
Száz kezem markol most beléd,
Mégis távolabb vagyok tőled itt Benned.
Leoltva a villany,
Behúzva a függöny,
A tegnap helyett a holnapnak köszönj!
Iszap és sár, tökéletes kényelem,
Tökéletlen szimmetria a végükhöz közeli lényeken.
Petéit másokra rakja,
Tojásait elkaparja,
A fészkét magára hagyja,
A többit felforgatja…
Csorog elő a víz, ami elmossa,
Fordul a szél, ami felszárítja,
Pattan a tűz, ami elporlasztja,
Lazul a föld, ami magába fojtja.
Mire a cigit elnyomom, itt se’ vagy,
Mire a vacsorát felrakom, itt se’ vagy,
Mire betakarlak, elalszol,
Mire felkelek, haragszol,
Itt se’ vagy.
Csorog elő a víz, már itt se’ vagy,
Kezdi táncát a szél, már itt se’ vagy,
Nagy levegőt vesz a szikra, már itt se’ vagy,
Egyre kényelmesebb a föld, már itt se’ vagy