Téged várlak én
Németh József
ha ablakát tárja az ég,
hív, ha int a messzeség felém.
Szívem csak téged vár,
mert száz kudarcból nem okult,
bús szívemben lángra gyúlt e nyár.
Most hívlak, jöjj, jöjj,
vártam éppen eleget,
nyarakat és teleket terád,
hisz oly jó volna álmodozni teveled,
s tudni, mi a boldogság.
De balgán egyre csak téged hív,
oly keményen és konokul,
mert száz kudarcból nem okul e szív.
Élteti a remény,
hogy jöhet tél vagy más évszak,
nem lehetsz te másé, csak enyém.
Most hívlak, jöjj, jöjj,
vártam éppen eleget,
nyarakat és teleket terád,
hisz oly jó volna álmodozni teveled,
s tudni, mi a boldogság.
De balgán egyre csak téged hív,
oly keményen és konokul,
mert száz kudarcból nem okul e szív.
Élteti a remény,
hogy jöhet tél vagy más évszak,
nem lehetsz te másé, csak enyém.