Két füle van a fazéknak,
mégis süket szegény.
feje van a csizmának, de
nincsen haj a fején.
Nyelve van a cipőnek, de
nem felel a szóra,
s nem érzi az illatokat,
hiába van orra.
S hasztalan van a szőlőnek
ki tudja, hány szeme,
akármilyen erősen néz,
semmit sem lát vele.
Négy lába van az asztalnak,
s mégsem táncol tvisztet,
háta, oldala a hegynek,
amely sosem viszket.
A kabátnak ujja van, de
köröm nincsen rajta,
a fésűnek foga van, ám
hiányzik az ajka.
Nem társalog a kemence,
hiába van szája,
és nem köthet nyakkendőt
az üveg a nyakára.
Nem fordul az utca sarkon,
bár van neki sarka,
s nem döf le az eke senkit,
hiába van szarva.
S hiába van tolla minden
kacsának és lúdnak:
én írom e verset, hisz ők
még ennyit sem tudnak.