Volt egyszer egy kócbaba,
kenderkóc volt a haja,
csutka volt a dereka,
ilyen volt a kócbaba.
Mindig készült sétálni,
tán vőlegényt találni,
a haját kisütötte.
a száját kiföstötte.
Tükör előtt illegett
nap-nap után eleget,
mikor végre elindult,
az ég éppen beborult.
Ahogy sétált kevélyen,
szemébe nézett mélyen,
suszterinas, péklegény,
- az fiatal, ez meg vén!
Aztán jött egy katona,
puskája volt, meg lova,
ránézett a kócbaba,
s elment vele moziba.