Hull a hó és száll a dér:
itt a tél! Itt a tél!
Cinkemadár útra kél,
s enni kér, enni kér!
„Adj magot, te jó mező,
éhezem, éhezem!“
„Kezem fedi hófedő,
érezem, érezem!
Lábam fogja jégbilincs,
megfagyott! Megfagyott!
Búzám, magom nekem sincs,
elfogyott! Elfogyott!“
„Kérj a fától, adjon ő!
Neki van! Neki van!
Őt nem fedi hófedő,
s karja van! Karja van!“
Száll a cinke szaporán:
„Cini-cin, cini-cin!“
Így kopog a körtefán:
„Cini-cin, cini-cin“
„Adj körtét, te jó barát!“
„Elfogyott! Elfogyott!
Mind elvitték a javát
rokonok, rokonok…“
Száll a hó, míg fúj a szél.
Havazik,havazik.
Kicsi cinke útra kél
s könnyezik, könnyezik.