Talán az emberi élet mérnöke
Tervezte ezt ide
Itt kell kikötnie hajóm
Talán még egyszer
A test a lélekkel
Összeveszhet szép csendben valahol
Szirének, szirénák
Arcomra karcolták
Hogy ne menjek, ne maradjak
Hogy ne vegyek, és ne adjak
Talán nincs véletlen
S elmerül véletlen
Jaj, vad hajhabokban hajóm
Talán már hűlt helye
Hol minden érzék műhelye
Itt állok én hülye, valahol
Ordítva, hangtalan
Csak verem magam parttalan
Hogy mitől ilyen szeszélyes
E regényes kis legényes
Jézus a kapitány
Egy ördög a kormánynál
Én az árbocon ülök
Néha kiáltok, ha Föld
Tenger a szívemen
Csak kereslek idebenn
Te el nem eresztő
Lélekelvesztő
Talán az emberi élet mérnöke
Tervezte ezt ide
Itt balra fent, pont ott dobol
Talán még egyszer
A pénisz és a fej
Összeveszhet szép csendben valahol