Párizs ege alatt
Vári Éva
A szerelmek városa
Hm-hm- hm
Háztetők alján
Egy kicsi szoba vár ránk...
Ha bárki szólna
Ne hallgass már oda...!
Hm-hm-hm
Símulj csak hozzám,
Súgd meg, ha valami bánt!
A Szajna-partján lenn
Mélységes mély a csend
Átölel téged, engem
A puha végtelenség...
Kettesben lenni
Itt van az alkalom!
Hm-hm-hm
Most jövünk rá.
Hogy ez volt a vágyunk már rég!
A Luxembourg-kertben
A kezed kezemben
És kószálunk ketten
Az utcák során
A Notre-Dame tornya ránk nevet
Köröttünk kedves emberek
Lágy dallam száll
Egy harmónikán...
Hogyha, Te sírsz,
Az ég szeme elborul
Hm-hm-hm
Haragos könnye
Áztatja házak falát...
De, ha nevetsz,
Hát Párizs is felragyog
Hm-hm-hm
Szivárványt bont
És úgy jelzi, hogy megbocsát...
A Szajna-partján lenn
Mélységes mély a csend
Átölel téged, engem
A puha végtelenség...
Kettesben lenni
Itt van az alkalom!
Hm-hm-hm
Most jövünk rá.
Hogy ez volt a vágyunk már rég!
Nem baj, ha zápor
Kopog az aszfalton
Hm-hm-hm
Felhőkön át is ragyog
A párizsi ég