Amikor ég a tűz
Ne reméld, hogy megmenekülsz
Mert a tűz, amíg élsz
Nem hagy el, mindig benned ég
Melegít, éltető
Bolond szenvedélyeket fűtő
Szeretet, gyűlölet
Egyszer odaadás, máskor őrület
Nem akarom látni szép szemeid, amikor villámot szórnak rám
Nem akarom hallani a hangodat, amikor dühödten ordibálsz
Nem akarom érezni a testedet, amikor eltaszítasz magadtól
Majd este újra a karjaimba vágysz
Amikor tiszta az ég
A tűz benned is békésen ég
Simogat. Bújj közel!
Ilyen voltál mindig, s ilyen leszel
De mikor elborul
A békés láng tűzviharrá fajul
Megéget, elkerget
Előbb életet ad, aztán eltemet
Nem akarom látni szép szemeid, amikor villámot szórnak rám
Nem akarom hallani a hangodat, amikor a pokolba kívánsz
Nem akarom érezni a testedet, amikor eltaszítasz magadtól
Majd este újra a karjaimba vágysz
Évek telnek, az idő elszalad
A tűz bennünk sosem lankad
Hogy megzabolázzuk, túl kevesek vagyunk hozzá
Túl késő hozzá
Nem akarom látni szép szemeid, amikor villámot szórnak rám
Nem akarom hallani a hangodat, amikor dühödten ordibálsz
Nem akarom érezni a testedet, amikor eltaszítasz magadtól
Majd este újra a karjaimba vágysz