"- Édes Sanyi bácsi, én megértem, hogy maga gyorsan kórházba akarja vitetni a gyereket, de a hisztéria.. vagy mit tudom én.. megfertőzi az üléseket.. és akkor én feltűnést keltenék az autómmal. Tudja, hogy engedély nélkül használom a kocsit. Bármikor lecsukhatnak és ha fertőtleníteném az autót, akkor azzal keltenék feltűnést. Én már nem akarok magamnak több bajt, Sanyi bácsi. Egyébként ez a gyerek olyan beteg, hogy ezt nem kórházba kell vinni, imádkozni kell. Hiába áll itt nekem. Nincs az a pénz és én különben is sietek. Celldömölkre van fekete fuvaron. Se éjjelem, se nappalom, még a pénz se érdekel. Sanyi bácsi, ne csinálja.. nem akarok több bajt..
- Istenem...
- Gyere gyorsan.. Mi lesz má'
- Édes Istenem...
- Kuss, meg ne halljam még egyszer... Én Istenem, a kicsi angyal..
- Édes, drága kicsi angyalkám..
- Azt mondtam, kuss! Nem angyal! Még nem angyal és nem is lesz angyal.. a gyerek az enyém..
- Miattad fog meghalni. Mer' ilyeneket mondasz. Megharagítod az Istent.
- Le van szarva az Isten. Ilyet csinálni Vele. Te is vele vagy, mi?
- Édes angyalkám..
- Te is azt akarod, hogy meghaljon. Hogy angyal legyen belőle. Jó lenne, mi?
- Édes drága kincsem..
- A lelke fölkerülne az Istenhez.. Te meg átimádkozhatnál hozzá a Mennyekbe.. mi? Minden olyan szép, olyan kegyes, olyan isteni lenne, mi? Olyan angyali. Az a kurva Isten, az is..
- Te ölöd meg ezt a gyereket. Mindenkire pusztulást hozol a gonoszságoddal. Istentelen vagy. Vak.