A mandulavirág szétszórta illatát.
A fák között a szél nekünk
a boldogságról mesélt.
Ott égett szemeden az első szerelem,
én azt hittem, szíved
örökké együtt lesz majd velem.
Azóta sokszor nyíltak már
kinn a mandulafák,
én árván vétkezem,
mert nem vagy már velem.
A mandulavirág szétszórta illatát.
Így tavasz idején te jöttél
álmaimban felém.
Ha zöldellnek tavasszal a fák,
és kinyílik sok száz virág,
oly mosolygós, vidám a világ,
kacag száz rózsa ág.
Egy édes emlékem
van erről énnekem.
Azóta sokszor nyíltak már
kinn a mandulafák,
én árván vétkezem,
mert nem vagy már velem.
A mandulavirág szétszórta illatát.
Így tavasz idején te jöttél
álmaimban felém.