Úgy sÃr az Å‘szi szél,
úgy reszket az erdő,
hogy még egyszer eljő a tél,
s ott fenn az ég csupa köd, csupa bú
úgy, mint én.
A késő őszi fény még egyszer kigyullad,
a fákon a hervadt levél
nem tudja essen-e, hulljon-e már
úgy, mint én.
Majd meglátod, drágám,
hogy április táján
a tavasz mily csodát Ãgér.
Majd szikrázik száz szÃn,
pompázik a jázmin,
de addigra hol leszek én.
Egy dalt hoz majd a szél,
mely sÃr egyre jobban,
hangjára feldobban a szÃv,
de aztán elhalkul nyomtalanul
úgy, mint én.
Majd meglátod, drágám,
hogy április táján
a tavasz mily csodát Ãgér.
Majd szikrázik száz szÃn,
pompázik a jázmin,
de addigra hol leszek én.
Egy dalt hoz majd a szél,
mely sÃr egyre jobban,
hangjára feldobban a szÃv,
de aztán elhalkul nyomtalanul
úgy, mint én
csak úgy, mint én.