Van jogom a boldogsághoz, mint akárki másnak,
ki tudja, hogy boldog-e az, akit annak látnak,
Volt már egyszer én nekem is igaznak hitt, mégis hamis, elsiratott álmom!
Álmodok majd ennél szebbet, gyönyörűbbet és valóra váltom!
Van jogom a boldogsághoz, rég kiérdemeltem,
nagyon sokszor megfizettem, azt, hogy hinni mertem,
jön majd egyszer aki szeret, szebbé teszi életemet, sose enged sírni!
Azt hiszem a sorstól szebbet, ennél többet nem is szabad kérni!