Soha ne mondd, hogy vége
Rakonczai Imre
csak menni, csak menni.
Van-e még a szívedben hely?
Van-e még, és hogy férek el,
és meddig, vajon meddig?
Hajt a vágy, visz tovább utánad bárhová.
Csak légy velem, ennyit kérek már.
Refr:
Soha ne mondd, hogy vége!
soha ne mondd, hogy fáj!
Úgy is tudod mit érzek,
nekem nem kell már más.
S ha a billentyüre hull egy könnycsepp,
majd letörlöm szépen,
és csak játszom tovább.
Soha ne mondd, hogy vége!
soha ne mondd, hogy fáj!
Hamar elfogy az élet,
a sok dallam, a tánc.
Én a pillanattól mindig félek.
Vajon mikor fog szólni,
s akkor hogyan tovább.
Van az úgy egy ital után,
lelazít egy újabb pohár.
Így könnyebb, talán könnyebb.
Zajos múltam úgy vitte el,
és a lelkem úgy dúlta fel,
mint senki, mint senki.
Egy füstös bár, félhomály, nézem hol vagy már.
A zongorán egy dallam körbejár.
Refr.
De ha majd egyszer mégis mással képzelnéd.
Van azért bennem bőven férfi büszkeség.
Szívemet ha összetörnéd, majd összerakja más.
De még várj, kérlek várj!
Refr.
album címe: keressük!
megjelenés: 2012
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Rakonczai Viktor
szövegíró: Joós István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2850