Fehér vitorlák, langyos szelek,
Kecses hajó húz a víz felett
Cseng a pohár, súg búg a bugi
A grófnőn nedves már a bugyi
Kebel remeg, szempilla rezeg
Húsz nő igézi a kövér kapitányt
Uram tedd ránk jóságos kezed
Óvd az utast és a rakományt
Könnyű ködbe vész a szavanna
Már messze a zsiráf, a gepárd, a teve
A művésznő táncol, iszik és nevet
Fenekét fogja egy tiszt keze
Úton lenni a boldogság
Úton lenni a boldogság
Úton lenni a boldogság
Úton lenni a boldogság
Ötszáz fekete a hajó mélyén
Rémület, lánc, imák és könnyek
Vér, vizelet, hányás, ürülék
Ennél még a pokolban is könnyebb
Miféle zene szól odafenn
Mit ünnepelnek, énekelnek
Démonok, szellemek vagy istenek ők
Hogy velünk mindent megtehetnek
Honnan jöttek és hová visznek
Angyal vagy ördög ez a sok fehér
Lábunk, nyakunk vasláncra fűzve
A gyémánt az arany nem volt elég
Úton lenni a boldogság
Úton lenni a boldogság
Úton lenni a boldogság
Megérkezni a halál