C'est la vie
Fenyő Miklós
Magamhoz nem térek, hogy ilyet is megérek.
Valaki, találd ki, ki az aki férjhez ment!
Ma jött a meghívó, ezer levél között kezembe akadt.
Éreztem megáll az ész, forog a lépcsőház a lábam alatt.
Mi ez az őrület? Hiszen ez nem nem nem lehet igaz.
Ő és az esküvő?! Hát ezaz.
Óóó c'est la vie, c'est la vie,
beszélik róla, hogy így meg úgy, ciki,
de ő csak vállat von, miközben rádkacsint,
aszongya „Szivi, figyelj!” Nagy a szíve, ráadásul pösze is ő.
Kijár a fedettbe, totál nyitottban, s nevetve riszál.
Mögötte tucatnyi pólós srác az uszály.
Óóó c'est la vie, c'est la vie,
én arra gondolni se merek, hű megremegek.
Ha a büszke vőlegény ha egyszer megtudná, amit ezek, meg azok,
ha rosszul is vagyok, vizet, vizet! Óóóóóó!
Neki nagy a szíve, mi mindent eltakar, egy kicsi blúz.
És ez a szív örökké ide-oda, ide-oda húz.
(Húz ide-oda, húz ide-oda, húz ide-oda)
Levegőt nem kapok, ezt megírják a lapok.
De érzem, érzem a botrány-szagot.
Amikor megláttam őt, mint könnyűvérű nőt,
lehetett tavaly. Szoknyáját nyakig fújta fel a huzat,
s ő azt mondta „Sebaj!” (sebaj)
Azóta jóban vagyunk, na persze jól vigyáz, mit értesz ezen,
maximum az történt, hogy néha rossz helyre tévedt a kezem.
Óóó c'est la vie, c'est la vie,
én arra gondolni se merek, hű megremegek.
A büszke vőlegény esetleg kap egy-két névtelen levelet.
Na tudod-e végre már, hogy ki ez a szöszke lány?
Aki valaha látta, kapásból vágja ám.
És aki nem jön rá, maradjon annak egyelőre titok.
A falnak is füle van, ez az ok.
De hogy nem az én húgom, azt máris megsúgom,
a muter is figyel, hát inkább személyesen mondom el
Valaki, találd ki, ki az aki férjhez ment!
Ma jött a meghívó, ezer levél között kezembe akadt.
Éreztem megáll az ész, forog a lépcsőház a lábam alatt.
Mi ez az őrület? Hiszen ez nem nem nem lehet igaz.
Ő és az esküvő?! Hát ezaz.
Óóó c'est la vie, c'est la vie,
beszélik róla, hogy így meg úgy, ciki,
de ő csak vállat von, miközben rádkacsint,
aszongya „Szivi, figyelj!” Nagy a szíve, ráadásul pösze is ő.
Kijár a fedettbe, totál nyitottban, s nevetve riszál.
Mögötte tucatnyi pólós srác az uszály.
Óóó c'est la vie, c'est la vie,
én arra gondolni se merek, hű megremegek.
Ha a büszke vőlegény ha egyszer megtudná, amit ezek, meg azok,
ha rosszul is vagyok, vizet, vizet! Óóóóóó!
Neki nagy a szíve, mi mindent eltakar, egy kicsi blúz.
És ez a szív örökké ide-oda, ide-oda húz.
(Húz ide-oda, húz ide-oda, húz ide-oda)
Levegőt nem kapok, ezt megírják a lapok.
De érzem, érzem a botrány-szagot.
Amikor megláttam őt, mint könnyűvérű nőt,
lehetett tavaly. Szoknyáját nyakig fújta fel a huzat,
s ő azt mondta „Sebaj!” (sebaj)
Azóta jóban vagyunk, na persze jól vigyáz, mit értesz ezen,
maximum az történt, hogy néha rossz helyre tévedt a kezem.
Óóó c'est la vie, c'est la vie,
én arra gondolni se merek, hű megremegek.
A büszke vőlegény esetleg kap egy-két névtelen levelet.
Na tudod-e végre már, hogy ki ez a szöszke lány?
Aki valaha látta, kapásból vágja ám.
És aki nem jön rá, maradjon annak egyelőre titok.
A falnak is füle van, ez az ok.
De hogy nem az én húgom, azt máris megsúgom,
a muter is figyel, hát inkább személyesen mondom el
előadó:
Fenyő Miklós
album címe: keressük!
megjelenés: 1983
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Fenyő Miklósné
szövegíró: Fenyő Miklósné
stílus: Rock and roll
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1567
album címe: keressük!
megjelenés: 1983
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Fenyő Miklósné
szövegíró: Fenyő Miklósné
stílus: Rock and roll
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1567
kapcsolódó videók
