Fehér galamb száll a falu felett,
Viszi az én bánatos lelkemet.
Nyugtalanul szálldos ide-oda,
Nem leszek én boldog talán soha.
F.:
Csókoltam én szép lányt már eleget,
De igazán egyik se szeretett.
/:Nem hall engem senki sóhajtani,
csak igazán szeressen valaki.:/
N.:
Bánat tépi szívemet, lelkemet,
Mert igazán senki se szeretett.
/:Nem hall engem senki sóhajtani,
Csak igazán szeressen valaki.:/