Azt hittem, hogy semmiség,
és így nem fájt semmi még.
Az fáj, hogy vége már,
múlt idő az a nyár.
Azt hittem, hogy semmiség,
nem kellett így senki még.
Bűnhődöm szüntelen
bűntelen napokért.
Jöttél, mint annyi más kaland,
mely a nyárral elsuhant,
de ez véget nem ér,
magam sem értem, mért?
Úgy jöttél, annyira váratlanul,
aztán eltűntél nyomtalanul.
Hogyan élsz, mit csinálsz, hol jársz?
Azt hittem, hogy semmiség
Hogyan élsz mit csinálsz, hol jársz?
Azt hittem, hogy semmiség
Bűntelen napokért.