Annyi mindenért megfizettem már,
A könnyű percekért magas volt az ár.
Mindig féltem én, bármit is teszek,
Újra tetten ér a lelkiismeret.
De amit kívánsz, azt mégis megteszem.
Az ész parancsát most mégsem követhetem.
Nekem nem kell, hogy kérj, nem kell, hogy várj,
A megszokott úton nem kell, hogy járj.
Akármit kívánsz, nem kell, hogy szólj,
Bármit is gondolsz, értem én jól.
A nagy kérdések mellett sohasem mentem el,
Ha válaszolnom kellett, komolyan fogtam fel.
Elveimből lassan rácsot fontam én,
S ott ültem magamban egy ketrec közepén.
De amit kívánsz, azt mégis megteszem.
Az ész parancsát most mégsem követhetem.
Nekem nem kell, hogy kérj, nem kell, hogy várj,
A megszokott úton nem kell, hogy járj.
Akármit kívánsz, nem kell, hogy szólj,
Bármit is gondolsz, értem én jól.