harcolsz a káosz ellen, eleged van a sötétből,
fegyver van a kezedben, de rettegsz a vértől,
félelemmel telve törnél ki a ködből,
hiába próbálod, nem jutsz ki a ködből
fekszel a földön az eget nézed,
az út szélén mikor nincsen pénzed
az emberek, elmennek sorban,
és lelöknek...
fejjel mész a falnak, kiutat sehol nem látsz
szeretnél egy falka kiéhezett kurvát,
de mindez itt csak álom, és rideg a valóság,
térj már magadhoz itt szükségünk van rád...