Van annak, aki el nem issza
Kazal László
s munkával tölti a napot.
Minden dolgos ember előtt mélyen
megemelem a kalapot.
Ne számíts mindig csak a mára,
megjárod, ha nem hallgatsz rám,
mert egy napon felkopik az állad,
nem fáj fejem, nem szól a szám.
Nézd, az élet rózsaszínben ragyog,
én így látom, mert jókedvű vagyok.
Ha este leteszem a gondom,
szerelmem szívrepesve vár.
Elárulom, ez az élet sója,
sietek, mert minden percért,
szaladok, mert minden szóért,
rohanok, mert minden csókért kár.
Van annak, aki el nem issza,...
...rohanok, mert minden csókért kár.