Nézd, kék az ég,
mert ellopta tőled két szemed színét.
Nyár sem várt mást,
mint szívedtől lesni el a lángolást.
Tél, mit remél,
hogy jég lesz a csókunk december felé.
Tél tévedtél,
majd olvadsz, ha csókunk lángja nem kímél.
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá,...
Tél, mit remél,
hogy jég lesz a csókunk december felé.
Tél tévedtél,
majd olvadsz, ha csókunk lángja nem kímél.
Már nem lesz nyár,
ha egyszer egy szép nap engem elhagynál,
mégsem lesz tél,
befedné sűrű felhő kék színét,
és majd a tél
hidegebb lenne szívünk jegénél.
Ó, nézz reám,
ígérd meg azt, hogy hű maradsz hozzám!
Ígérd meg azt, hogy hű maradsz hozzám!
Vár rám, várj rám!