A
PETOFI
Az elvakart szúnyogcsípés
A soha el nem múló migrén
A felszakadt bőrdarab
A betört köröm az ujjad hegyén
Az elpattanó ér a szemben
Az, aki túl közel áll a buszon veled szemben
Az asztal sarka, ami mindig útban van
Az éjjeli szekrény, ami eltöri a lábujjad
A gyomrod felemésztő sav
A pofon, ami az arcodon lüktető nyomot hagy
A csók, ami meg sem történt
Vagy ha mégis, barátságok hullottak szét
A soha meg nem kért kéz
Az, akivel eltöltöttél egy felejthetetlen estét
De nem akar tőled semmit
És nem akar tőled semmit
Az, amikor az utolsó szál cigit fordítva gyújtod meg
A bontatlanul eltörő borosüveg
A szerveidben megbúvó rákfene
Amitől elkezdtél haldokolni két éve
A halál
A korai születés
Az elvetélés
A nyakadra tekeredő köldökzsinór
A rémálom, ami minden kurva este visszatér
És az álmatlanság, hát ugyanezért
Meg a folyamatos nyomás a fejedben
Amitől már nem tudsz élni sem
De a gyönyörűség.
Ó a gyönyörűség, hát legalább Ő
Aki után ha akarnál, se látnál mást
De nem akar tőled semmit
És nem akar tőled semmit
Én vagyok minden rossznak akarója
Tested szakítás után ledobott kibaszott kilója
Minden egyes sértő, megalázó, erőszakos megjegyzés
Én vagyok a tükör, ami azt mondja, soha nem voltál szép
Én vagyok minden kérdésedre a tagadás...
A letört kilincs vagyok szíved ajtaján.
De az igazat megvallva
Te magad vagyok
Te pedig én
És egy csónakban evezünk a semmi közepén.
A soha el nem múló migrén
A felszakadt bőrdarab
A betört köröm az ujjad hegyén
Az elpattanó ér a szemben
Az, aki túl közel áll a buszon veled szemben
Az asztal sarka, ami mindig útban van
Az éjjeli szekrény, ami eltöri a lábujjad
A gyomrod felemésztő sav
A pofon, ami az arcodon lüktető nyomot hagy
A csók, ami meg sem történt
Vagy ha mégis, barátságok hullottak szét
A soha meg nem kért kéz
Az, akivel eltöltöttél egy felejthetetlen estét
De nem akar tőled semmit
És nem akar tőled semmit
Az, amikor az utolsó szál cigit fordítva gyújtod meg
A bontatlanul eltörő borosüveg
A szerveidben megbúvó rákfene
Amitől elkezdtél haldokolni két éve
A halál
A korai születés
Az elvetélés
A nyakadra tekeredő köldökzsinór
A rémálom, ami minden kurva este visszatér
És az álmatlanság, hát ugyanezért
Meg a folyamatos nyomás a fejedben
Amitől már nem tudsz élni sem
De a gyönyörűség.
Ó a gyönyörűség, hát legalább Ő
Aki után ha akarnál, se látnál mást
De nem akar tőled semmit
És nem akar tőled semmit
Én vagyok minden rossznak akarója
Tested szakítás után ledobott kibaszott kilója
Minden egyes sértő, megalázó, erőszakos megjegyzés
Én vagyok a tükör, ami azt mondja, soha nem voltál szép
Én vagyok minden kérdésedre a tagadás...
A letört kilincs vagyok szíved ajtaján.
De az igazat megvallva
Te magad vagyok
Te pedig én
És egy csónakban evezünk a semmi közepén.
kapcsolódó videók
