Tudom, a féltékenység kicsinyes, szánalmas dolog,
és ha látod valaki máson, 1 kicsit megvetően megmosolygod.
De aztán érkezik, mint a villám,
és beléd áll, mint a mérgezett nyíl,
és a füledbe súg sziszegő hangú, sárga furulyáján.
És má’ jönnek a gyanús gondolatok,
a rossz kérdések s a képzelt válaszok.
Kit szeretsz, mikor nem vagy mellettem?
Kit szeretsz, mikor néma a telefon mellettem?
Kit szeretsz, mikor nem vagy mellettem?
Kit is szeretsz?
Csak aztán minden rendben, nézitek a tévét – jól van, jól van, jól van.
S vajazod a kiflit, és hozod a kávét – minden rendben van, jól van.
Most nem nézel a semmibe, nem tördeled a kezed,
nem turkálsz a zsebekbe’, helyén van az eszed – jól van , jól van, minden jól van.
Csak hát várod, hogy jön, és már itt is van
a nyíl, a méreg, a sziszegő hang.
S itt vannak a gyanús gondolatok,
a rossz kérdések és a képzelt válaszok.
Kit szeretsz, ha nem vagy itt?
Kit szeretsz, ha nem vagyok ott?
Kit szeretsz, ha nem vagy mellettem?
Jaj, csak ne válaszolj…
Kit szeretsz?