Tizenhat éves volt és szőke,\r\na hatodik á-ba járt,\r\nkapott a névnapjára\r\negy fekete zongorát,\r\nés a tanár úr, huszonöt éves,\r\naki Jucikáékhoz járt\r\negész nap csak skáláztatta,\r\numtatta, de umtatta,\r\nJucit a sok skála\r\nszörnyen untatta, de untatta.\r\nEgész más volt, ami őt most\r\nizgatta, de izgatta.\r\nEgyszer aztán a két kezét \r\nmegfogta ez a tanár úr, \r\nés egy szót sem szólt,\r\ncsak megcsókolta, \r\ns elnémult a zongorán a húr.\r\n\r\nTizenhat éves volt és szőke,\r\na hatodik á-ba járt,\r\nés nem nagyon szerette \r\na fekete zongorát.\r\nDe most azóta, ha jön az óra,\r\nJuci imádja, mert a tanárja\r\ncsak azt kívánja, legyen szünet már\r\nvégre azon a zongorán!