(Lám, a zenébe\' de nagy az erő,\r\nmár egy kis skála is elegendő.\r\nA férfi szív, ha makacs és ellenáll,\r\nzenére kapitulál.)\r\n\r\nTizenhat éves volt és szőke,\r\na hatodik á-ba járt,\r\ns kapott a névnapjára\r\negy fekete zongorát,\r\nés a tanár úr, huszonöt éves,\r\naki Jucikáékhoz járt\r\negész nap csak skálázgatta,\r\numtatta, de umtatta,\r\nJucit már a skála\r\nszörnyen untatta, de untatta.\r\nEgész más volt, ami őt most\r\nizgatta, no de izgatta.\r\nEgyszer aztán a két kezét \r\nmegfogta ez a tanár úr, \r\nés egy szót sem szólt,\r\ncsak megcsókolta, \r\ns elnémult a zongorán a húr.\r\n\r\nTizenhat éves volt és szőke,\r\ns a hatodik á-ba járt,\r\nés nem nagyon szerette \r\na fekete zongorát.\r\nDe most azóta, ha jön az óra,\r\nJuci imádja, mert a tanárja\r\ncsak azt kívánja, legyen szünet már\r\nvégre azon a zongorán!\r\n\r\n(A szőke lány még iskolába jár, jár, jár,\r\nvett neki a papája egy fekete zongorát.)\r\n\r\nés a tanár úr, huszonöt éves,\r\naki Jucikáékhoz járt\r\negész nap csak skálázgatta,\r\numtatta, de umtatta,\r\nJucit már a skála\r\nszörnyen untatta, de untatta.\r\nEgész más volt, ami őt most\r\nizgatta, node izgatta.\r\nEgyszer végre a két kezét \r\nmegfogta ez a tanár úr, \r\nés egy szót sem szólt,\r\ncsak megcsókolta, \r\ns elnémult a zongorán a húr.\r\n\r\nTizenhat éves volt és szőke,\r\ns a hatodik á-ba járt,\r\nés nem nagyon szerette \r\na fekete zongorát.\r\nDe most azóta, ha jön az óra,\r\nJuci imádja, mert a tanárja\r\ncsak azt kívánja, legyen szünet már\r\nvégre azon a zongorán!