Nem könnyű elfeledni téged,\r\na csókod ízét vállalom.\r\nOly furcsa rájönni, hogy arcomat\r\nkezedben már nem tarthatom.\r\nNem könnyű megszokni, hogy nem vagy,\r\nmég várok némán, szótlanul.\r\nOly nehéz elhinni, hogy vége már,\r\nhogy nem hívsz fel váratlanul.\r\nHa most egy pillanatra visszajönnél hozzám,\r\nazt mondanám, hogy nincs tovább.\r\nBár belül fájna könnyem, mégse látnád,\r\nmért sírom át az éjszakát.\r\nNem könnyű elfeledni téged,\r\namíg ily friss a fájdalom.\r\nA sajnálatból mégse kérek én,\r\nne félj, majd lassan megszokom.\r\nLassan, lassan, lassan megszokom.