Emlékszem, gyermekként álmodoztunk még,\r\nÉrtünk kelt fel a nap, ha féltünk, óvott sötétség,\r\nEmlékszem még, nem volt oly rég, emlékszem még.\r\n\r\nA vágyainknak nem szabott soha semmi sem határt,\r\nŰzött a vérünk, a hajnal mindig egy új úton talált,\r\nEmlékszem még, nem volt oly rég, emlékszem még.\r\n\r\nMondd, hiszed-e még, amit gyermekként úgy hittél,\r\nEgy jobb világot, hol nincs több szenvedés?\r\nLátom-e még két szemedben a lángot,\r\nEléget még új, őrült szenvedély?\r\n\r\nMondd, hiszed-e még, amit gyermekként úgy hittél,\r\nEgy jobb világot, hol nincs több szenvedés?\r\nLátom-e még két szemedben a lángot,\r\nEléget még új, őrült szenvedély?\r\n\r\nMondd, hiszed-e még, amit gyermekként úgy hittél,\r\nEgy jobb világot, hol nincs több szenvedés?\r\nLátom-e még két szemedben a lángot,\r\nEléget még új, őrült szenvedély?\r\n\r\nMondd, hiszed-e még, amit gyermekként úgy hittél,\r\nEgy jobb világot, hol nincs több szenvedés?\r\nLátom-e még két szemedben a lángot,\r\nEléget még új, őrült szenvedély?\r\n\r\nMondd, hiszed-e még?\r\nMondd, hiszed-e még?\r\nMondd, hiszed-e még?