Fúj a szél és én csak ballagok, \r\nKörülöttem néma csillagok, \r\nMeg sem kérdi tőlem senki sem: \r\nMerre mentél kedvesem?\r\n\r\nEsik eső és én ballagok, \r\nNéhány elmúlt percre gondolok, \r\nKérdezem a tűnő felleget: \r\nOtthonod most hol lehet? \r\n\r\nTöbbé már nem sirat úgy - hidd el, téged - senki sem, \r\nMint, ahogy én siratlak azóta is szüntelen. \r\nNem szégyellem, mellettem \r\n\r\nHull az elsárgult levél, \r\nSír a fáradt őszi szél, \r\nMondd, hogy nem múlt minden el, \r\nMondd, hogy néha könnyezel. \r\n\r\nSáros úton egyre lépkedek, \r\nKörülöttem boldog emberek, \r\nElmesélni nékik nem tudom, \r\nMilyen nagy a bánatom. \r\n\r\nTöbbé már nem sirat úgy - hidd el, téged - senki sem, \r\nMint, ahogy én siratlak azóta is szüntelen. \r\nNem szégyellem, és egyre \r\n\r\nHull az elsárgult levél, \r\nSír a fáradt őszi szél, \r\nMondd, hogy nem múlt minden el, \r\nMondd, hogy néha könnyezel.\r\n\r\nRád találni vágyom szüntelen, \r\nMerre mentél kedvesem?