Lennék tavaszi szél, mi szelíden lágyan rád talál,
vinném neked a hírt, hogy valaki régen téged vár.
Lennék lobogó tűz, mi melegít mindig, hogy ne fázz.
Lennék csillag ott fenn, hogy utadon láss, bármerre jársz.
Lennék igazi könny, a lapokon szívvel írott szó.
Lennék egyszerű dal, a lelkedet lágyan ringató…
Refr.:
Mindenem rég tiéd…
Mondd, mit tudok adni még?
Tied a lelkem, és tied a szívem;
ez talán épp elég…
Mindenem rég tiéd…
Két kezem nyúlt feléd,
kincseim szórtam, de eltűntek sorban…
Mit tudok adni még?
Lennék örök idő, mi sohase múlik végleg el,
mindig vered marad, és titokban, csendben átölel.
És lennék valaki más, de tudom, hogy így találtál rám,
így hát maradok az, kit valaha ismertél talán…
Refr.:
Mindenem rég tiéd…
Mondd, mit tudok adni még?
Tied a lelkem, és tied a szívem;
ez talán épp elég…
Mindenem rég tiéd…
Két kezem nyúlt feléd,
kincseim szórtam, de eltűntek sorban…
Mit tudok adni még?