Kottába foglalom a nevedet
Kazal László
hogy mindenki rólad énekeljen.
Dalba írom én a szemedet,
s ezt énekelheti, aki szeret.
Ritmusra dobog, mint a te szíved,
és nincs, akit ez ne érdekeljen.
Rímbe írom én a kezedet,
s így lesz a város is tele veled.
Azt akarom, minden úton,
trolibuszon, gyorsvasúton
téged emlegessenek.
Hogyha ének csendül bárhol,
rólad zengjenek.
Töltse be ez a dal a szíveket,
hogy mindenki rólad énekeljen.
Szép e dal, mert téged emleget,
kottába foglalom a nevedet.
Írtak már a fűről, fáról,
holdfényről meg napsugárról.
Hogyha sűrűn hull a hó,
dalszövegnek minden jó.
Lányszívekről, férfinépről,
írtak rosszról, írtak szépről,
mégis hiányt pótlok én
énekszövegek terén.
Kottába foglalom a nevedet,
hogy mindenki rólad énekeljen.
Dalba írom én a szemedet,
s ezt énekelheti, aki szeret.
Töltse be ez a dal a szíveket,
hogy mindenki rólad énekeljen.
Szép e dal, mert téged emleget,
kottába foglalom a nevedet.