Úton feléd egyre inkább virágzika táj,
hegyek-völgyek mutatják, hogy merre is vagy már.
Hátamon egy hordóval, kezemben egy korsóval
útnak indulok, hisz itt a nyár.
Esténként a bús égen csillag mond mesét,
vigyázza az álmom, ne hordják szerteszét,
a fák súgják, hogy merre járok,
s majd csak egyszer rád találok,
s hallgatom az erdő lágy neszét.
Ich liebe dich - csak annyit jelent - újra itt a nyár.
A szerelem minden édes perce úgy érzem, hogy rám vár,
és millió csókkal küldöm minden szavam el,
ha távol is vagy, hiányzol nekem.
Jódli...
Még nem ismerlek, nem vagy itt, de hiányzol nekem,
rád gondolok, s megfeszül a hózentrógerem,
mert gyorsabban ver majd a szívem,
felfelé a hegygerincen,
rohanok, hogy hozzád érkezzem.
Ha megtalállak nem vehet már tőlem senki el,
mert bűbájos énekemmel varázsollak el,
a távolság most nem lehet gond, főleg,
hogyha te vagy James Bond,
érzem, hogy mindjárt itt leszel.
Ich liebe dich - csak annyit jelent - újra itt a nyár.
A szerelem minden édes perce úgy érzem, hogy rám vár,
és millió csókkal küldöm minden szavam el,
ha távol is vagy, hiányzol nekem.