Egy pajkos napsugár
Vámosi János
szemedbe néztem égő szemmel.
Őrt állt egy folyóparti hárs.
Tavaszi felhő szállt az égen,
helyembe lépett künn a réten
orvul egy huncut vetélytárs.
Pajkos napsugár talált rád,
mint egy Don Juan eléd állt,
pajkos napsugár terád várt,
csókkal zárta le alélt szád.
A fény tartott átölelve téged,
és én vártam, mikor jön a vég.
Pajkos napsugár odább állt,
irigy sóhajom feléd szállt,
szívem, két karom reád várt,
csókkal zártam le alélt szád.
Tavaszi délben kéz a kézben
szaladtunk át a nyíló réten,
várt ránk a folyóparti hárs.
Tavaszi szellő szállt a légben,
felettünk kéklő messzeségben
őrt állt a pajkos vetélytárs.
Pajkos napsugár talált rád,
mint egy Don Juan eléd állt,
pajkos napsugár terád várt,
csókkal zárta le alélt szád.
A fény tartott átölelve téged,
és én vártam, mikor jön a vég.
Pajkos napsugár odább állt,
irigy sóhajom feléd szállt,
szívem, két karom reád várt,
csókkal zártam le alélt szád.