Ha kávét főzök én, az oly finom,
oly ízes és erős, bizony.
A főnök úr azt mondta: "Jaj, szívem,
nem alszom ettől el sosem."
Na jó, na jó, ma szófogadó leszek,
a kávéjába altatót teszek.
Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,
hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul,
és hogyha itt áll és diktál,
én ébren álmodom. Pardon!
Ha rajtam terilén új szoknya van,
megbámulják azt oly sokan.
A blúzom is oly klassz, oly friss modell,
a főnök úrnak mégse kell.
Majd észrevesz, kis bikinim oly szerény,
ha ajtaján így toppanok be én.
Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,
hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul,
és hogyha itt áll és diktál,
én ébren álmodom. Pardon!
A főnök úr szerint az kincset ér,
ha egy titkárnő nem sokat beszél.
Hát rendbe' van, nem szólok, annyi baj,
de néma mégsem leszek, mint a hal.
A főnök úr elájul, azt hiszem,
mert így szólok az értekezleten:
Pa-jubadub-pájubadub -pajubadu-pájubadu,
pa-jubadub-pájubadub -pajubadu-pájubadu.
Csak ennyit akartam mondani!