Dal a sóról és a borsról
Rátonyi Róbert
nincs íze a sótlannak, maradék annak csak a sorsa.
Ecet, olaj is kell még, ez a fő kellék, s nosza máris
apa hasán fellobban, kavarog gyorsan a kanál is.
Illata oly ingerlő, megy is egy-kettő, csuda jó lesz,
leülünk az asztalhoz, s aki bort is hoz, ugye, jót tesz.
Nem marad a tálban más, csak egy csepp mártás, meg a morzsa,
sikere van mindennek, ha van egy-két csepp sava-borsa.
Az élet is lehet ám keserű meg édes,
ha nem óvod igazán, szakad, mint a rétes.
Hogyha lángol, szoba ég, viszont híg a sorsod,
ha van hozzá egy picike borsod.
Az a fő, hogy mindennek legyen egy-két csepp sava-borsa,
nincs íze a sótlannak, maradék annak csak a sorsa.
Ecet, olaj is kell még, ez a fő kellék, s nosza máris
apa hasán fellobban, kavarog gyorsan a kanál is.
Illata oly ingerlő, megy is egy-kettő, csuda jó lesz,
leülünk az asztalhoz, s aki bort is hoz, ugye, jót tesz.
Nem marad a tálban más, csak egy csepp mártás, meg a morzsa,
sikere van mindennek, ha van egy-két csepp sava-borsa.