Hűvös ma az éj,
és elsodor a szél egy álmot,
hogy veled leszek,
s most csak fényképedet látom.
Egy erdő széli ház, hol engem megtalálsz,
ott várlak, s az éjszakán át
ott leszek talán, hol szól a sramlibál.
Mert minden lány szíve értem fáj,
de én csak rád vágyom,
és minden este az ablakod lesve
szól egy szerenád.
Minden éjszakámon a trombitámon játszom,
s a hűvös félhomályból gyertyafény lángja hozzám szól.
Hűvös ma az éj
a hold nekem mesél, csak várok,
s halkan egy dalt csak neked trombitálok.
Szívem titkot rejt, az égig felemel mit érzek,
a tied lehet, ha fogod a kezem
és elhiszed nekem,
hogy minden lány szíve értem fáj,
de én csak rád vágyom,
és minden este az ablakod lesve
szól egy szerenád.
Minden éjszakámon a trombitámon játszom,
s a hűvös félhomályból gyertyafény lángja hozzám szól.