Fárasztó mindig a favágónak sorsa,
Távol otthonától, persze mindig ott van munka.
Nekem is fáj, hogy rám soha nem gondolsz,
Csak mész a fejed után.
Legyen úgy, ahogy azt tervezted,
De vissza ne jöjj hozzám.
Mert mi vagyunk azok, kik vágják a fát,
Nem látunk asszonyt éveken át.
Húzzuk a fűrészt és lökjük a sört,
Mindenki fizet egy kört.
Eltelt már pár év, de váltani nem akartam,
Csak vágtam ki a fákat, avar volt az ágyam.
Mi lesz velem? Miért nem jössz haza hosszú éveken át,
Valami bánt, de elmondom majd neked, ha egyszer hazatalálsz.
Mert mi vagyunk azok, kik vágják a fát,
Nem látunk asszonyt éveken át.
Húzzuk a űûrészt és lökjük a sört,
Mindenki fizet egy kört.