Hogyha végtelen jókedved van,
Tartsd a két kezed jó magasan
És nyúlj az égbe, a közepébe,
Mert az erő veled van. :
Fogjuk meg hát a másik kezét,
Ne mondjunk egymásnak több mesét,
Csak amit érzel, őszinte szívvel
Hangosan kiáltsd az égbe fel, hogy
Minden ember egy reggel arra ébred fel,
Hogy szívét és lelkét az ég emelte fel.
Mert minden ember úgy boldog, ha álomvilágban él,
De az álmát és vágyát elfújja a szél.
A hegyekből, ha süt a nap,
Könnyen látni a csillagokat,
Mondd el, mit érzel, őszinte szívvel
És megőrzik titkodat.
Soha nem leszel már egyedül,
Mert a szó milliókhoz repül.
Mondd el, mit érzel, őszinte szívvel,
Vagy kiáltsd az égbe fel, hogy
Minden ember egy reggel arra ébred fel,
Hogy szívét és lelkét az ég emelte fel.
Mert minden ember úgy boldog, ha álomvilágban él,
De az álmát és vágyát elfújja a szél.