Hogy mit jelentesz nékem
Záray Márta
azt egyedül csak én tudom,
de a szívemben érzem,
hogy többet is, mint gondolod.
Forrót, mint kék ibolyának
tavasz idején a napsugár,
olyan hűset, mint langy eső,
ha tikkadt nyári földre száll.
Hogy mit jelentesz nékem,
azt döntse el a képzelet,
úgy örülök, ha látlak,
s oly rossz tud lenni nélküled,
Most nem mondom tovább,
hisz oly szűkszavú minden boldogság.
Hogy mit jelentesz nékem?
Érezd meg hát!
Jön az ősz, az úton megelőz,
kopog a köveken a falevél,
az elmúlt nyár a széllel útra kél.
Idebenn dobogó szívemen
az első szerelem tavasza ég,
mit el nem űzhet semmiféle tél.
Hogy mit jelentesz nékem,
azt döntse el a képzelet,
úgy örülök, ha látlak,
s oly rossz tud lenni nélküled,
Most nem mondom tovább,
hisz oly szűkszavú minden boldogság.
Hogy mit jelentesz nékem?
Érezd meg hát!