Becsaptál, mint magad után a kiskertajtót,
hűséged csak délibáb, csalóka fény.
Bánatommal megtölthetnék akár egy szakajtót,
ígérted, hogy visszajössz, csekély remény!!
Felírom korommal a kéménybe,
de hogyha elhagysz, nem esem én kétségbe,
úgy mint a fecskék elmegyek egy félévre,
és akkor nézhetsz majd a kéménybe!
Hiába sírsz éjjel - nappal, késő a bánat.
Döntésem most végleges, régi szeszély.
Remélem, hogy nyugodtan megvonod a vállad,
emelem a kalapom, ez itt a tény.
Felírom korommal a kéménybe,
de hogyha elhagysz, nem esem én kétségbe,
úgy mint a fecskék, elmegyek egy félévre,
és akkor nézhetsz majd a kéménybe.
Felírom korommal a kéménybe,
de hogyha elhagysz, nem esem én kétségbe,
úgy mint a fecskék, elmegyek egy félévre,
és akkor nézhetsz majd a kéménybe.
Lalalalala...