Annyi hosszú év után: Szervusz Budapest!
Mennyi emlék vár reám. Szervusz Budapest!
Aki erre jár, nem felejt többé, bármit is mesél,
bárhol, bárhogyan is él, visszatér.
Rózsadombi fák felett álmodik az est,
és a hold egy vén hegyet színezüstre fest.
Visszavisz feléd minden út, minden emlékezés.
Szívem újra élni kezd. Szervusz Budapest!
A régi úton, ha ballagok,
keresve elszalasztott álmokat,
köszönnek némán az ablakok,
beszélni vélem én a házakat.
Ha mindent újból kezdhetnék,
de tépelődni kár,
nem jön vissza már
semmiféleképp.
Rózsadombi fák felett álmodik az est,
és a hold egy vén hegyet színezüstre fest.
Visszavisz feléd minden út, minden emlékezés.
Szívem újra élni kezd. Szervusz Budapest!
Szervusz Budapest! Szervusz Budapest!
Szervusz Budapest!