Csak azért szeretnék halhatatlan lenni,
hogy örökké szeresselek,
míg a földön élnek emberek,
míg kiszáradnak a tengerek.
S ha jön a földi víz,
más bolygóra mennék
a fényes Göncöl szekerén,
és a mindenségnek tetején
boldogok lehetnénk te meg én.
Csillagok hullhatnak zúgva,
száz üstökös robbanhat szét,
s mi, két galamb, boldogan búgva
hallgatnánk az égi zenét.
Csak azért szeretnék halhatatlan lenni,
hogy örökké szeresselek,
míg a földön élnek emberek,
míg kiszáradnak a tengerek.
Szenvedés útját megjártam,
sokszor volt közel a vég.
De boldogságra most rátaláltam,
ily boldogság nem volt még.
Most születtem, végre élek,
ragyog rám a napsugár.
De szívem mélyén mégis szorongva félek,
hogy elmúlik egyszer, úgy ám.
Csak azért szeretnék halhatatlan lenni,
hogy örökké szeresselek,
míg a földön élnek emberek,
míg kiszáradnak a tengerek.