VERZE 1:
én kinyitnám az ablakot, de nekem olyan nincsen hát
az ajtóhoz kell lépjek hogy egy szellőt elcsípjek,
a lámpa alatt partyznak itt pókok legyek bogarak
az ajtó nekik nyitva áll, a szúnyogháló nem tapad,
a nap is majd feljön, ha a villanyt felkapcsolom,
Jediként mint Skywalker a naplementét csekkolom,
az összes kimaradt napot most annyiszor bepótolom,
ahány fénykép hiányzik a szép emlékek albumon

felköltözött Budapestre, majd kiírja hogy kint vagyok,
visszajön, mert a kapkodásban valamit még itt hagyott,
szmogos itt a levegő meg az épületek túl nagyok,
csövesek közt megyek el de otthon már meg nem fagyok,
drágák itt a belépők míg koncertre elbattyogok,
én havi kettőt veszek más meg évente lát úgy hatot,
eddig kevés volt a jóból most sem panaszkodhatok,
hogy az utolsó városban is ingyen semmit nem kapok

REFRÉN:
ha lenne egy szobám,
ahova, majd mindig hazajársz,
ahová, már besüt a fény
és nem a dér ami az ablakon át
belepi a kisszobát

mert ha nekem is
lenne egy szobám,
ahova, majd mindig hazajársz,
ahová, már besüt a fény
és nem a dér ami az ablakon át
figyeli a kisszobát
yo'

VERZE 2:
ha 100 000 a fizud abból 30 lesz az albérlet,
5 000 a UPC, meg 10-et a barátnőd szed,
a rezsi legyen 15 hogy érezzed hogy nem mindegy,
sört vegyél vagy bort talán mer’ jövőkép az nem jött meg,
eljön majd a hétvége az X-Faktor a tévében,
vagy a barátnőddel filmezés a laptopnak a fényében,
ha éppen nincs a kérdések hogy mit csinálsz itt fél éve?!
vagy mi lett végül azzal kivel kimentél a wc-re
züllöttem már eleget így átadom a helyemet,
csússzatok hát tovább én meg mászok egy emeletet,
sok itt a kis alkatrész így működik a gépezet,
én nem leszek már egyik sem hogy engem kicseréljetek,
az ő álmuk az enyém nem és egyszer talán elérem,
hogy magamnak feleljek meg és ne a többi verébnek,
a te csajod az mindenkié az enyém viszont pont hogy nem,
itt lakik a szobámban míg a tiéd mást smárol épp le

VERZE 3:
ahol régen játszottunk most whiskey kólát bontunk fel,
és addig iszunk míg a kedvünk a régit nem éri el,
a padok maradtak csak - manapság már nincs ki ránk figyel,
ha innánk is csak azt látjuk hogy egyre jobbra nincs kivel,
ezért leszünk alkeszok és ezért vagyunk talán
okot mindig találunk este mér’ húzzuk meg a kannát,
szombaton még jól vagyok de vasárnap már halál
mer’ az önsajnálat maradt csak a józanodás után

én becsuknám az ajtót, amin azér’ jöttek át, hogy mit
láttak és megtetszett nekik kipakolhassák,
hogy kirabolhassák a nekik éppen kellő érzést,
és otthagyják helyette a szívben keletkező vérzést,
én ott állnék a szélén és csak magam elé néznék,
a négy fal között nem maradt már semmi miért élnék,
a falakra nagy grafitiként a szövegemet vésném,
hogy kell egy hely hol önmagaddal jobb életet éljél