Legalább el ne hidd, hogy tényleg lehet,
Krémmel űzni el a kétségeket.
A szupermarket egyik polcán,
Ránctalanító szérum a fő szám.

És egy oldat is van narancsbőrre,
De csak allergiásabb leszel tőle.
Vegyél maszkokat, mert így talán nem fáj,
Hogy egész éjjel sírtál.

Éppen úgy, mint a barátnőid,
Nemhogy megbeszélnétek, hogy miért jobb itt.
30 felett is egyedül élni,
Hogy miért is barom, mindegyik férfi.

És elválsz, és újra összejössz,
Egy ugyanolyannal, aki végre rád hajt,
és egy kis rezgés,
De csak az első csóknál.
És te jobban érzed, ennél igenis több jár.

És a szexi kismama a vegyes boltban,
De ez se te vagy, ez mégis most van.
És bután bámulod az exed képét,
Amit azért adott, hogyha akarod tépd szét.

És elmész a jóshoz, a mesteredhez,
Aki a testedhez ért nem a rejtjelekhez.
Az Ezo klubban, késő éjjel,
A feng-shui szerint estek majd széjjel.

Te jól tudod, hogy mi a helyzet veled,
Ami megengedhető, mind megengeded.
Többet is néha, de mit tehetnél,
Mert mondd meg nekem mi értelme van.

A multiknak, ha nem a pénz meg az idő,
Amit úgy ahogy, de ezzel hívsz elő.
És eltűntet, mint a szamarat a ködben,
De fel sem tűnik, hogy megnőttél közben.

És a képernyőt, szinte már alig látod,
Pedig huszadjára pereg le a Jóbarátok.
Chandler csendben udvarol a Mónikának,
és te is elhiszed, hogy ilyen rád is várhat.

És vár is amúgy, de ezt ezt úgy se sejted,
Mert a várástól ment el úgyis a kedved.
Hogy mindenen túl, ezt sosem mondtad,
De mindezen túl, én megnyugtatlak.

Hogy hiába minden,
Mert ezen úgysem múlik.
Hiába mondod, hogy ezt nem lehet.
És hiába nézed, a tükröt titokban,
Ha szerencséd van te is hamarosan, eléred a negyvenet.
És cseszheted...