- 2012. őszén, a Hangfoglalás rendezvényen történt média kontra rockzenészek vita után egyértelműen kiderült, hogy nem várhatunk tovább az egyesület létrehozásával - kezdte mondandóját Németh Gábor a Magyar Rockzenészek Egyesületének elnöke. Az említett esemény következményeként 2012. december 6-án, majd’ ezerötszáz rockzenészt képviselve megalakult a Magyar Rockzenészek Egyesülete (MaRock) . A szervezetbe tömörülést az a kétségbeejtő helyzet szülte, amibe az elmúlt 20-25 év alatt került a magyar könnyűzenei ipar. Nem a „nagy öregekre” gondolunk - arra a talán húsz-huszonöt főre (Omega, Illés, Metró, LGT) -, hanem azokra a fiatalabb generációs zenészekre, akik szerzeményeiken keresztül úgyszintén gyarapították az elmúlt közel fél évszázados magyar könnyűzenei kultúrát, és koncertjeiken óriási tömegeket mozgattak hatalmas sikerrel. 

Miért kellett mindezzel az utolsó pillanatig várni?

A szakmánknak már több mint két évtizede hallatnia kellett volna a hangját, de mindig mindenki mástól várta a megoldást. Kezdhetném már a nyolcvanas évek közepétől, amikor számolatlanul érkeztek Magyarországra a dollármilliókból felépített külföldi világsztárok, akikkel nem lehetett versenyezni, többek között a nyugati útlevél hiánya miatt, és financiális okok következtében sem. Nem volt egy erős szakszervezet, mely az angol, vagy a nyugat-európai mintát követte volna. Senki nem állt ki a magyar érdekek mellett. Ha például Te most Angliában szeretnél fellépni mint rockzenész, ahhoz az angol könnyűzenei szakszervezet engedélyére lenne szükséged, amit nem biztos hogy megkaphatsz, mivel ők tényleg védik az angol muzsikusok érdekeit. Ugyanez vonatkozik az USA-ra is.
A rendszerváltást követően a médiában keletkezett zűrzavar közepette egymás után kaptak országos frekvenciát a külföldi tulajdonú kereskedelmi rádiók és televíziók. Az Egyesület ettől az időszaktól számítja a magyar rockzene bukását. A rockzenét ezek a médiumok egy mozdulattal kidobták a szemétdombra.  A különböző céges, és személyes érdekeket előtérbe helyező zenei szerkesztők állították össze a napi zenei kínálatot, melyben olyan előadók is helyet kaptak, akik mások hangját kölcsönözve még sikereket is el tudtak érni a hallgatóknál, és hétvégenként a disco-klubokban tetemes anyagi haszonra tettek szert. Ez időszakban a magyarországi zenei piacot bekebelező öt multinacionális lemezkiadó egyenként éves tíz-tizenkétezer külföldi kiadványt árult, a néhány száz magyar kiadvánnyal szemben. A kereskedelmi rádiók pedig a jó kapcsolatra való tekintettel, nagyrészt az ő termékeiket népszerűsítették.

Mikor lépett életbe a magyar és a külföldi zenék sugárzási arányának szabályozása?

A rendszerváltás előtt tudomásom szerint nem létezett ilyen diszkrimináció. Valamikor a kilencvenes évek elején született ez a sok száz magyar muzsikust lehetetlen helyzetbe hozó rendelet, mely szerint a magyar és külföldi zenék sugárzásának aránya 30-70% volt. Ezt az arányt csak néhány éve lehetett – a zenésztársadalom elégedetlenségét figyelembe véve - mindössze öt százalékkal felemelni.

Milyen célokat tűzött ki az egyesület a magyar rockzene felkarolásának érdekében?

Az egyesület alapszabályában foglalt célok az alábbiak:

A rockzenészek, és a műfaj infrastruktúrájában dolgozók érdekeinek széles körű képviselete és érvényesítése, továbbá e zenei kultúra társadalmi megbecsülésének visszaszerzése, és fenntartása.
Az élőzene támogatása.
A közszolgálati médiában történő arányos megjelenés és objektív zenei szerkesztés.
A magyar és a külföldi zenei sugárzások százalékos arányainak megváltoztatása az általános európai gyakorlat példáit figyelembe véve.
Kezdeményezés a támogatások kiszélesítésére, a műfajt támogatók adókedvezményeinek kibővítésére.
A fiatal tehetségek felkarolása és gondozása az egyesület különböző csatornáin és lehetőségein keresztül.
A nyugdíjkérdés valamint az ezzel kapcsolatos visszamenőleges adatok felülvizsgálata és felkutatása.
Az illetékes szakhatóságokkal, állami, és társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködés az egyesület céljainak elérése érdekében.



Melyek azok a tennivalók, amelyek nem tűrnek halasztást?

Az egyesület első és legfontosabb feladata a Petőfi Rádió jelenlegi zenei szerkesztésével kapcsolatos  problémák tisztázása és megoldása, az általános európai gyakorlatot és a Közszolgálati Kódex útmutatásait figyelembe véve.
A Petőfi Rádió zenei sugárzásai már néhány éve koncepciózusan egy nagyon szűk korosztálynak, és ezen belül egy szűk rétegnek szólnak.
Magyar rockzene évek óta egyáltalán nem, vagy csak alig hallható ezen a csatornán. A zenei szerkesztés teljesen ellentétes a Közszolgálati Kódex tartalmával.
Fontosnak tartjuk továbbá a magyar 35%, és a külföldi 65% zenei sugárzások módosítását, 65% magyar és 35% külföldire. Ez az intézkedés nem csak a magyar könnyűzenét védené és népszerűsítené, hanem a szerzői és előadói jogdíjak nagy része sem vándorolna külföldre. Ez által a magyar könnyűzene színvonala folyamatosan emelkedne, és újra megindulna egy egészséges vérkeringés a szakmán belül. Minden országnak megvan a saját zenei világa (rockzenei etnikuma), melyet csak a javasolt százalékos aránnyal lehet megvédeni a globalizációtól és megőrizni úgy, hogy az utókor számára is maradandó legyen.
A rádiók széles zenei kínálata, és a fent javasolt sugárzási arány nemcsak a hallgatók jogos igényeit elégítené ki, hanem a sugárzások által azok a zenekarok is munkához jutnának, akiket a közönség nagyon szívesen hallgatna, de eddig nem tartoztak a média „kedvencei” közé.
A médiában történő megjelenés hiányában a műfajban dolgozók nagy többsége - több mint ötszáz ember - elveszítette munkáját, vagy komoly egzisztenciális problémával küzd.
A magyar rockzene jeles képviselői és kiváló művészei, akik a legnehezebb időszakban szereztek európai hírnevet ennek a műfajnak méltán megérdemelnék, hogy mindnyájuk számára megbízható hátteret és segítséget nyújtson az egyesület úgy, hogy a társadalmi megbecsülés mellett, megfelelő körülmények között tudjanak dolgozni.

Ezek szerint a koncertek száma is megcsappant.

Ennek következtében minden érintett zenekarnak és előadónak nagymértékben csökkentek a lehetőségei, mivel a megrendelők sok esetben nem is tudják, hogy létezünk. Semmilyen nagyobb fesztiválra nem tudunk bejutni. Ez viszont már nem csak a tájékozottság hiánya, hanem tudatos koncepció és kirekesztés.
Éppen ezért az egyesület minden év szeptemberében egy nagyszabású szabadtéri koncertet kíván rendezni - ezzel is demonstrálva a műfaj létezését és erejét -, melyen a hazai rockélet sztárjain kívül a fiatal rockzenekarok is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra.
Az említett célok mellett számtalan feladat vár még megoldásra, ami hosszú és kitartó munkát igényel.


A magyar zenésztársadalom mennyire együttműködő, illetve mennyire tud azonosulni az egyesület célkitűzéseivel?

Egy hajóban evezünk. Mindenki tisztában van azzal, hogy a jelenlegi állapot nem tartható tovább. Egységesen arra törekszünk, hogy a törvény adta lehetőségeinkkel élve visszaszerezzük a műfaj presztízsét és a kitűzött célokat megvalósítsuk.

Mekkora tömegbázissal rendelkeztek?

Az egyesületnek nem csak rendes tagsága, hanem pártoló tagsága is van. Ez azt jelenti, hogy bárki beléphet pártoló tagként az Egyesületbe, ha szereti a rockzenét, és egyetért az alapszabályban megfogalmazott célkitűzéseinkkel, és támogatásával segíti ezek megvalósítását.
Nagyon sokan kérték a felvételüket a rendes, és a pártoló tagságba is. Legtöbben a leggyorsabb és egyben a legegyszerűbb módon az egyesület – MaRock egyesület - Facebook oldalán található bejelentkezési nyomtatványon regisztrálnak.
Ez úton is kérünk minden érdekelt kollégát és pártolót, hogy lépjen be, ezzel is támogatva az egyesület hatékonyabb munkáját!