Ezen az estén táncba hívtak mindenkit, aki szereti a népi kultúrát. Az Aurevoir.-os srácok már jártak Kemény Zsófinál a Hajógyár sorozatában, most pedig Agócs Marci édesapja, dr. Agócs Gergely volt a vendég, a Zene x Szöveg koncepció keretében. A beszélgetésben többek között a népi kultúra szöveges oldalát vizsgálták. Mind a hagyományt, mind pedig annak továbbvitelét, méghozzá az alkotói folyamat tükrén át.

Agócs Gergelyről

Agócs Gergely érsekújvári születésű népzenész. Népzene- és néprajzkutató, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa. Nevéhez fűződik a Ház Magyar népmese- hagyományos mesemondás elnevezésű, hatvan órás, felnőtteknek szóló tanfolyamának alapítása, melynek egyben oktatója is. A Fonó zenekar zenekarvezetője ezen az estén nem csak a zene és a szöveg összefüggéséről, az alkotói folyamatról, kutatásairól és a hagyományok ápolásáról, hanem kultúrák találkozásáról és népzenei, népi kulturális gyökereink továbberedeztetéséről is beszélt. Fiának, Agócs Mártonnak is gyerekkorától csepegtette azt a világot, amely ma már az Aurevoir. zenekar sajátja is. 

Arról a Hajógyár-estről, amikor a fiatal tehetség és formációja, az Aurevoir. volt az A38 hajó beszélgetés-sorozatának vendége, itt írtunk.

Agócs Gergely munkássága jól mutatja, hogy az érdemes művész rengeteget tett a magyar népzenei és kulturális értékek megőrzéséért és gazdagításáért. A sokoldalú népzenész az énekesi pozíció mellett játszik tárogatón, magyar dudán, fujara-n és pásztorfurulyákon is.

A felvidéki származású és palóc gyökereit büszkén hangsúlyozó művész legutóbbi munkája alátámasztja hitvallásának egyik lényegi elemét: a hagyományok továbbéltetését a jövő generációja számára. Ezen írása az Emberi Erőforrások Minisztériuma – A Kultúráért Felelős Államtitkárság keretei között jelent meg 2018-ban, Zenei anyanyelvünk a köznevelés szolgálatában címmel, az A mindennapos iskolai éneklésről című kiadványban. 

A hiteles, rendkívül gazdag tudással, páratlan intelligenciával és barátságos hangnemben mesélő, Agócs Gergely magával ragadó volt ezen az estén. Lelkesedéssel és elánnal beszélt a szenvedélyéről, a népzenéről. Tette mindezt úgy, hogy szavaival nem csak népi hagyományok iránt érdeklődő generációkat kötötte össze, hanem a földrajzi határokat is elmosta. Mindemellett pedig zenekarával rendszeresen fúzionál más zenei műfajok képviselőivel is – így válik végtelenül összetetté a munkássága.

Ezt a zenekar összetétele is alátámasztja. Ahogyan önmagukról szóló ismertetőjükben írják: 

– Magyarország különféle régióiból, Szlovákia és Ukrajna magyarlakta területeiről származó muzsikusok, akik a népzene előadását, oktatását és kutatását hivatásszerűen művelik. Zenéjük fő profilját a magyarság, valamint a Kárpát-Medence egyéb népeinek hangszeres és vokális zenei hagyománya, illetve a hiteles tolmácsolásra törekvő feldolgozások alkotják – olvasható otthonuk, a formáció weboldalán.

Agócs Gergely teszi mindezt úgy, hogy zenekarával nem csak fellépéseket, hanem oktatást is vállal: táborokban, mesterkurzusok keretében, illetve gyerekeknek szóló hangszerismertető koncertek formájában.

Agócs Gergely művelt, humoros, végtelenü tiszta és egyenes ember

– A népdalok szövegei az életről szólnak. A népdal megénekl azt, hogy az ember büszke a szakmájára: arra, hogy juhász vagy kanász vagy épp bányász – hangsúlyozza Agócs Gergely és már énekel is.

– Gyűjtéseim során azok a buta vidéki parasztok, akik csak három elemit végeztek, akiket lenézett a társadalom, százával idézték nekem fejből a magyar népdalokat. Akár ezret is. Átjárta a lelküket a népdal és azok szövege – mondta Agócs Gergely.

Hogyan mondjuk mesét?

A mesemondás stiláris gyakorlatából nem szabad kilépni. Tartani kell magunkat a nyelvezethez, amely illeszkedik a mesemondás világához.

– Művi szövegek bombázzák a gyerekeink fülét és nagy kárt okoznak az anyanyelvi kultúrában. Nem az ami a fontos, hanem az ahogyan. Nem csak az énekben, a kultúrában, hanem az életben is. Az ahogyan-on múlik. Ha úgy lenne eldalolva egy-egy nóta az ének-zene órán, hogy az életszerű legyen, megjegyeznék a gyerekek – fogalmaz a népzenekutató. 

(És már énekelte is az Érik a szőlő, hajlik a vessző-t. De nem csak énekelte, átélte – a szerk.)

– Nagy bajban vagyunk. Mert nem énekel a magyar. Mert azt mondják, hogy a hagyomány, a népdalt éneklő idős ember nem az igazi kultúra hordozója. Ezért kell kutatnunk, amíg lehet. Főként a kis falvak hetven év feletti idős embereit kell megkeresni és kérni, hogy énekeljenek magyar népdalt. 2006 óta több, mint háromszázötvenszer voltam gyűjteni

– mondta a zenész.

És ekkor  eszembe jutott a nagymamám. Ő is ilyen. Aki még rendelkezik ezzel a gazdag tudással. Ő is palóc és őt is lenézik ízes beszéde miatt azok, akik magukat kifinomultabbnak tartják az én nyolcvanhárom éves, palócföldi nagymamámnál. Pedig micsoda érték van a birtokában. (a szerk.)

A Fonó zenekar dalszövegeit itt találod.

A magyar ajkú népességnek körülbelül  2500-3000 népdaltípusa van

– Ezeknek pedig 300.000 változata. A szemünk előtt zajlik, ahogyan ezt a gazdagságot a magyarok önként, tudatosan engedik ki a kezük közül. Akulturalizálódunk. A provincializmus miatt. Belenevelik a népességbe, hogy bizonyos származások előkelőek. És hogy a magyar népi hagyományok alantasak. 

Ez a provincializmus. Belénk akarják nevelni, hogy a méltóságteljesebbnek véltre hasonlítsunk, mert egyesek szerint a népi az alantassal egyenlő

– vélekedik Agócs.

A népzenekutató- és gyűjtő karakteres véleményt fogalmazott meg ezen az estén arról 

a modern világról, amely elfelejti a gyökereit, amely hanyagolja a közösségi lét fontosságát, a beszélgetéseket, a hagyományok ápolását, a szeretteinkre való odafigyelés jelentőségét

– s mindezekkel együtt elidegenedik és csalfa, divatosnak vélt irányt követ. Énekelni, mert az felszabadítja a lelket. Felhívni a nagymamát, becsengetni a szülők kapuján, meglátogatni a szeretteinket, odafigyelni arra a gazdag értékrendszerre, amely a népi kultúra része. Ez mindannyiunk, minden nemzet sajátjának kellene lennie. Függetlenül attól, milyen zenét hallgatunk. 

Agócs szerint az identitásunkat nem választhatjuk meg

S ha ezt elutasítjuk, önmagunknak mondunk ellent.

Ahogyan ő fogalmazott: 

– Hiába csináltat valaki raszta hajat, s lóg le a nadrágja az üleépig, még nem lesz afrikai néger. Mert akkor is az a nyírségi parasztember marad a dédapja, aki – ezt nem szabad elfelejteni – mondta,

Kijózanító hatással bírtak a szavai. Remélhetőleg a közönség egészére is ilyen hatással voltak. Nagyon fontos lenne, hogy gondolatai egyre több és több magyarhoz eljussanak. 

Az estét a Fonó zenekar minikoncertje zárta népszerű és kevésbé ismert magyar népdalokkal, valamint a körülöttünk élő népek népzenéjének előadásával.

Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos