Péterfy Bori ezúttal a Für Anikó és Hrutka Róbert alkotta különleges duót csábította el a Hajó fedélzetére, a Momentán Társulat művészei pedig ismét rögtönzött előadásukkal járultak hozzá az este sikeréhez.

Für Anikóról és Hrutka Róbertről

A Jászai Mari-díjas színésznő és a Fonogram- és Artisjus-díjas zeneszerző igazán összeszokott párost alkotnak, hiszen jelenleg is saját, zenés irodalmi estjükkel járják az országot. Für Anikó hangját biztosan sokan szívükbe zárták már, ugyanis színházi szerepei mellett az évek alatt számos híres hollywoodi sztárnak kölcsönözte a magyar hangját. Ráadásul az éneklés sem áll messze tőle, nemrég például Dés László koncertjén is fellépett.

Hrutka Róbert életében is már egészen fiatalon meghatározó szerepet kapott a zene, első hangszerére, egy szájharmonikára 5 évesen tett szert. Ezután zongorán, klasszikus gitáron és éneklésen át vezetett az út a zeneszerzői és produceri léthez, egyben az országos hírnévhez. 

Péterfy Borinak és a Momentán Társulatnak nem volt nehéz dolga érdekes pontokat találni a két művész életében, akik az improvizáció után pár dalt is előadtak a repertoárjukból.

Für Anikó és Péterfy Bori első témája a digitalizáció felé fordult, hiszen arról beszélgettek, hogy a művésznő mennyire értelmetlen dolognak tartja a lépésszámlálót. Úgy véli, hogy ezeknek az eszközöknek és applikációknak van haszna és értelme, de nem szabad hagyni, hogy átvegyék a hatalmat az életünk felett. 

Miközben kifejtette véleményét a modern világ hozadékaival kapcsolatban – és hozzátette, hogy ezzel nem szeretné azt a benyomást kelteni, hogy a modern világ ellen ágálló öregasszony –, eltűnődtem azon, hogy hogyan kell vajon méltósággal és mértéktelen hiúság nélkül megöregedni és talán úgy, ahogyan Für Anikó teszi. Ráncokkal teli, bájos arcán egyetlen szépészeti beavatkozás jeleit sem látom, amely annak érdekében történt volna, hogy fiatalabbnak tessen a világ szemében. És megállapítottam, hogy mennyire jó, hogy ez így van. Utoljára – szintén egy interjúban 

Törőcsik Mari arcán láttam ugyanilyen ráncokat, ugyanezt. Azt az méltóságot, azt az előkelő és büszke, higgadt modort, amely már kevesek személyiségében és külső jegyeiben fedezhető fel manapság.

Ezen a ponton hozta fel a témát Péterfy Bori: Für Anikó divattervezőnek készült gyerekkorában. Rajzolt, stílus-magazinokat és művészeti albumokat nézegetett. Akkoriban, internet nélkül erre leginkább a könyvtárban volt lehetősége. Azt pedig egyáltalán nem gondolta, hogy színésznővé válik. Tanítónő édesanyja egyedül nevelte, s Anikó elmondása szerint senkivel nem cserélné el az életét és azt, ahogyan nevelte őt a most 92 éves asszony.

– Olyan családban nőttem fel, ahol nem hazudtak. Emiatt a nagybetűs életben igazán megdöbbentem, hogy ez egy mindannapi dolog. És ez szerintem tragikus. Rettenetes energiákat emészt fel és az emberek nagy része mégis természetesen kezeli a hazugságot. Ez nekem nem megy, nem így neveltek 

– hangsúlyozza Für Anikó.

– Véletlenek nincsenek. Ha valamerre tartok és az égiek is úgy akarják, akkor az beúszik az életembe. Bár sosem gondoltam, hogy színész leszek, ez mégis ott lehetett bennem búvópatakként – kezdte a történetet pályája elejéről a színésznő.

Für Anikó elmesélte, hogy nagyon sokat vonatozott és beszélgetésbe elegyedett valakivel, aki elmondta, hogy épp kirakatrendezőt keresnek. Így kezdett el a szakmában dolgozni fiatal korában. Majd elkezdett járni a Théba Stúdióban, amely nem kifejezetten színitanoda volt, de mégiscsak hasonló intézményként működött. Anikó elmesélte, hogy amikor az egyik filmben diszkópatkányt alakított, Kanyó Béla stábfotós felkérte őt egy reklámfilmben való szereplésre. A stúdióban remek, lelkiismeretes tanárok oktatták az érdeklődőket, ez volt Anikó kiindulópontja a színész pálya irányába. Egészen korán ráébredt, hogy tetszik neki a színész világ, majd: 

– A reklámfilm-válogatón indult a karrierem a reklámfilmek világában – mesélte mosolyogva a színésznő.

Amikor felvették a színművészei főiskolára, az osztályfőnökök nevét sem tudta. (Szirtes Tamás volt Für Anikó szerint a sötét hajú, osztályfőnöke pedig a fehér hajú, vagyis Békés András, aki az Operaház főrendezője volt)

A Madách Színházban kezdett dolgozni – ahol 327 alkalommal játszotta a Macskákat – és kiváló karakterek bőrébe bújhatott. Bár elmondása szerint nem a musical a kedvenc műfaja – s voltak is már rémálmai a macskákkal kapcsolatban – hálás, hogy kiváló szerepeket játszhatott.

– Az volt a legnagyobb baj a Macskákkal, hogy nem volt benne szerep. Ez egy csodálatos revü ugyan, de nem kellett túl sok színész játékot belevinni

– hangsúlyozta Für Anikó.

Ezen a ponton adott elő a Momentán Társulat egy, az eddigiektől eltérő, azaz kifejezetten jó sziporkát a Macskák előadás és Für Anikó rémálmai kapcsán. Ritkán reflektál ennyire jól az este főszereplőjére a társulat, de most sikeresen megugrották ezt a lépcsőfokot.

A közel századik színházi szerepénél járó színésznő elmesélte, hogy olyan rémálmai is vannak, amikor a bemutató előtt rettegve vissza akarja adni a diplomáját, mert azt érzi, hogy semmi keresnivalója nincs a színészi pályán. Hozzátette, hogy minden egyes előadás egy kiváló terápia a színész számára, amely fejlődési lehetőséget biztosít a saját személyiségére vonatkozóan. 

Ezt ma sem látja másképp: a Mácsai Pál által alapított és vezetett Örkény Színház tagjaként minőségi közegben, respektációban egymás és a pálya felé Anikó bizakodva néz a jövő felé és reméli, hogy még sokáig mennek majd az emberek színházi előadásokra.

Zenei pályája kapcsán Für Anikó elmesélte, hogy a barátok segítettek abban, hogy megjelenjen az első lemeze, bár korábban eszébe sem jutott, hogy albumot adjon ki. Az első korong 2006-ban jelent meg – már akkor is Hrutka írta a zenéket –, amelynek szövegeit Bereményi Géza írta, akihez a művésznő elmondása szerint régi, becses barátság köti. Most pedig már Anikó negyedik lemezének kiadására készülnek. 

Állandó alkotótársa Hrutka Róbert, akivel elő is adtak az este folyamán néhány dalt. (Hrutka és Bereményi azóta önállóan is adtak ki albumot, amelyen Cseh Tamás dalokat öltöztettek új ruhába.)

Az A38 hajón előadott szerzemények között megzenésített versek is helyet kaptak a már ismert dalok mellett.

Az eseményről előzetesen itt írtunk beharangozót.

Az estét itt tudod visszanézni.

Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Fotók: Hajógyár hivatalos