Júliusban újra Mozgásba lendültünk a zenével, hogy Grecsó Zoltán segítségével új formákat és témákat keressünk a táncművészet területén. Új hangzások után kutattunk egy, az elektronikus zenében már jól ismert és egy feltörekvő előadó kütyüin keresztül.

Az este résztvevői voltak

Pataky Klári 2003-ban alapította meg társulatát, mellyel azóta minden évben új darabot premiereznek. Az Imre Zoltán- és Lábán Rudolf-díjas koreográfus kollektívája az utóbbi években a Nemzeti Magyar Táncszínházban lelt otthont, most pedig megérkeztek a hajóra, hogy 20 éves fennállásukat ünnepeljék, és beszélgessenek Grecsó Zoltánnal a táncművészet aktuális kihívásairól és lehetőségeiről.

Zenei fronton két tehetséges producer és DJ volt az este vendége: OIEE, vagyis Kocsis Bence korábban a Saverne és a Window zenekarokban írt dalokat, négy éve azonban szóló-projektbe kezdett, és azóta számtalan koncert, mix és videoklip van a háta mögött, melyek közül a Stays Like This című dalához készült vizuális anyaggal Klipszemle zsűri-díjat is bezsebelt. 

A nemzetköziséget badfocus biztosította: a prágai producer elektronikus zenében ötvözi a hip-hop, az indie pop, a klasszikus zene és a fúziós jazz elemeit.

Az este házigazdája – mint szokásosan, amikor a tánc kerül főszerepbe – Grecsó Zoltán táncművész volt.

A program badfocus előadásával kezdődött, aki egy, közel tíz perces live dj-szettet adott elő a hajó közönségének. Minimál vizuális elemekkel, koncentrálva a zenei sokszínűségre, amely művészetét jellemzi.

A fiatal művész elmondta, hogy középiskolában kezdett el jazz-t tanulni és ezt követően érkezett meg az életébe az elektronika és az instrumentális zene, amelyben a legnagyobb boldogságot találta. Budapestre két éve költözött Prágából, amikor először vett részt a BUSH-on egy listeting session-on és annyira megkedvelte a fővárosunkat, hogy ma már második otthonának tekinti. 

Boldoggá teszi őt, amikor a zenéjével örömet szerezhet a közönségnek, érzelmeket vált ki az alkotásaival. Ez az egyik legfontosabb számára.

– Egyfajta katarzist keresek a zenében és teret szeretnék adni és hagyni az embereknek. Térré válok a zenémben, hogy az emberek kiteljesedhessenek, amikor engem hallgatnak – mondta a fiatal dj.

Budapesten a Pontoon-on lép fel július 26-án, július 28-án a Művészetek Völgyében, július 29-én pedig a Feneketlen-tónál láthatjuk badfocus-t.

Grecsó Zoltán elmondta, hogy a nonverbális művészetek nehéz időszakukat élik a mai világban és a táncművész ezeket a műfajokat szeretné erősíteni a hajón megrendezett estekkel. Hangsúlyozta, hogy fontos lenne, hogy az emberek felismerjék, hogy mennyire sok lehetőség van abban, ha egy művész nem beszél, csak csendben előad.

A felvezetés után a OIEE (ejtsd: óje), azaz Kocsis Bence performanszát láthattuk-hallhattuk. A zenész énekelt is, ezért Grecsó Zoltán fenti összefoglalója ezen a ponton talán nem volt teljesen helytálló és hiteles. Azonban mivel az este harmadik fellépője a Pataky Klári-vezette társulat, amely a táncművészet által teljesedik ki, joggal reménykedtem abban, hogy valóban nem a beszéd kerül fókuszba az este előadásai során – leszámítva az informatív portré-beszélgetéseket.

Bár Kocsis Bence produkciója nem nyújtott maradandó élményt, az este koncepciójába megfelelően illeszkedett. Sem a megjelenést, sem pedig a zenei tartalmat nem éreztem következetesnek. Kíváncsian vártam tehát, hogy a beszélgetésben az előadó elmondja: mi a célja a művészetével.

OIEE a MOME-ra járt design és menedzser szakra, s ezt követően kezdte zenei pályáját. Mindig érdekelte a fotózás és a vizuális művészetek. A zene általános iskolában kúszott be az életébe – ahol felmentették énekből. Beszédes. 

Gimnáziumban rockzenekart alapított, majd folyamatosan zenélt különböző formációkban, a MOME alatti időszakban rendezvény- és kiállítás szervezéssel foglalkozott. Már a szervezés és a zene mellett a rendezés és a filmek vizuális koncepciójának kidolgozása is az élete és a munkája része. Érdekes össze-nem-függés, hogy a hétköznapokban olyan munkát végez, amely összekapcsolja az embereket, látja a koncepciót a különböző projektekben, de a saját zeneiségében kevésbé lelhető fel a következetesség. Inkább kissé kaotikus zenei produkciót láthattunk tőle.

Pataky Klári volt az este utolsó beszélgetőpartnere, aki privát életében jogtanácsosként dolgozik. A jogi egyetemmel párhuzamosan pedig elvégezte a színművészetit, ahol koreográfus szakon szerzett diplomát. A társulatával több díjat nyertek már a pálya elején, ezért nagyon gyorsan bekerültek a hazai táncművészet vérkeringésébe. 

Tangó és kortárs tánc elegye jelenik meg Pataky Klári művészetében. Különleges mozgásvilága úgy alakult ki, hogy professzionálisan soha nem tanult táncolni, a Trafó által alapított társulatban már fiatalon részt vett, s ott rengeteget tanult a műfajról. Bár nem vallja magát jó táncosnak, a koreográfia rendkívül karakteres az előadásaiban. Nem gondolkodik sémákban, nem kötődik műfajokhoz, az ő esetében nem dominál egy konkrét mozgásvilág, s ettől válik különlegessé az idén húszéves, projekt-jelleggel működő társulat.

Ha valaki szeretné megnézni a társulat előadását, legközelebb a Szigeten lépnek majd fel, érdemes rácsatlakozni a produkcióra, különleges élményt nyújt majd.

Erről a Hajógyár-eseményről előzetesen itt írtunk.

Az este itt nézhető vissza.

Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Fotók: Hajógyár hivatalos